.

Ha szombat, akkor városnézés. Most annyi különbség volt, hogy vasárnap mentünk.

4en keltünk útra, az üveghegyen túlra, ahol a kurta farkú malac túr, és ahol még a kerítés is kolbászból van – vagy ez már nem szokott a mesékben szerepelni?:)

Szóval: a cél Schwangau volt, Neuschwanstein vára, Bajorországban. Megérkezve leparkoltunk a hegy aljánál, melyen a kastély elterül. Eztán megvettük a jegyeket, tettünk egy kis sétát a környéken, többek közt az Alpsee partján is. 14:40 körül felbattyogtunk a várhoz, nekem ekkorra szólt a jegyem. Ekkor derült ki, hogy nem mindenkinek: bár együtt vásároltuk a belépőket, ketten közülünk 14:40-kor, a többiek viszont csak 15:50-kor nyerhettek bebocsátást. Sebaj, legalább volt időnk az ajándékboltban nézelődni. Meg páncélos pojácának beöltözni:D

Eztán a közelben lévő Marienbrückéhez (Mária-híd) mentünk. A környék pompás volt, lenyűgöző, magával ragadó, elbűvölően szép, szavakat se lehet rá találni, mennyire csodálatosan letaglózóan gyönyörű látványban volt részünk. Huhh, (feleslegesen) hosszú mondat végére értek, hölgyeim és uraim:D

Egy szorgalmas kolléga már írt egyet s mást erről a gyönyörű kastélyról, itt elolvasgathatjátok.

Úton odafele

Megérkezve

Címeres-franciás-németes

Alpsee-s

Lovas. Mi gyalog mentünk fel.

Látjátok, nem hazudok:)

A kastély

Ööö, igen. Páncélos trubadúr-lovagok. Semmi kétség.

Marienbrücke, távolról.

Életveszélyeses. Gyalogutas. Csak nyáronosas.

Együtteses, a hídon állva.