.

Q bien fue vernos nuevo con todos: con los chungos de Weingarten!:)
Unos días inolvidables! Parlamento, montaña "Gellért", Plaza de Heroes, Fiestas, (una pequeña) resaca...:D  Espero q en este verano, o alguna vez nos encontramos, claro q en España!

Jó volt látni titeket újra, remélem nyáron, vagy máskor megint találkozunk, persze Spanyolországban!

Fotos==>

Q pasa?:) Most mi van?:) -------------------------------------------------------------------------------------------------

Por la primera noche, Sonia, Edgar y yo, el soldado:) Estamos al lado del Danubio, q divide Budapest en dos partes: Buda y Pest. El edificio abajo es el teatro nacional.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Ya el otro día, escalando la montaña "Gellért". Hay un bueno panorama sobre toda la ciudad de allá. Aunque es mejor sin nieble. En la cumbre de la montaña se puede ver la esculptura de libertad. Y por lo demás: (casí) todos (muy) congelados:)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

En el castillo de Buda, y el puente colgante, el primero puente entre Buda y Pest, illuminado, tiene algunos 150 años. Y abajo: ya por la noche, nuestro despensero colombiano, cocinando arepas, una comida típica de Colombia:) Después Póquer (desnudo). Weno, desafortunadamente, no, sólo póquer básico;p

Claudia De luxe, de Alemanía:) -------------------------------------------------------------------------------------------------

El parlamento, dónde está la corona, tb.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Plaza de Heroes, con esculpturas de las tribus fundadores y reyes famosos de Hungría. En el centro arcángel Gabriel. Y abajo en un restaurante húngaro, con comidas muy típicas: sopa del pescado, servido en calderos pequeños. Y guisado a la húngara, aquí hecho de lomo. Muuuu rico:)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Y tortilla de patatas! Rico, rico, gracias Sonja. Jeje. Sonia.

No, egy kis ismertető Weingarten város weboldaláról:

"A Blutritt („Vérlovaglás”) mint minden évben, a Krisztus mennybemenetele utáni pénteken kerül megrendezésre. Lobogók díszitik az utcákat, és emberek ezrei várnak egy nagyon különleges eseményre, a Blutrittre. Egy pompás lovas körmenet keretében tisztelik meg évről évre a Szent Vér ereklyét.

A felvonulás a felsősváb katolikusok hitének megvallása, akik ünnepnappá teszik ezt a napot lovaikkal, lovasaikkal, zenekaraikkal, plébánosaikkal és ministránsaikkal, akik azért jönnek Weingartenbe, hogy Jézus szent vérének áldását kérjék házaikra és földjeikre. Több mint 3000 ló, pompás szerszámokban, valamint frakkos, cilinderes lovasaik teszik egyedülálóvá a Blutrittet Európában.

Az ünnepség már előző este megkezdődik, amikor is zarándokok ezrei a bazilikában tartott mise után fáklyás felvonulás keretében imádkozva és énekelve a kivilágított városon keresztül a kereszthegyhez vonulnak."

Mi is végismentünk,  nem volt hosszú. Képek==>

Meg ez is.

Esős az idő mostanában.

A bazilika előtti lépcsőn indul a menet, lefelé halad a tömeg.

Kivilágított városháza, csak most, csak itt, csak a Bluttrittkor.

A lépcső aljánál.

Kereszthegy, végállomás (Kreuzberg)

Ha szombat, akkor városnézés. Most annyi különbség volt, hogy vasárnap mentünk.

4en keltünk útra, az üveghegyen túlra, ahol a kurta farkú malac túr, és ahol még a kerítés is kolbászból van – vagy ez már nem szokott a mesékben szerepelni?:)

Szóval: a cél Schwangau volt, Neuschwanstein vára, Bajorországban. Megérkezve leparkoltunk a hegy aljánál, melyen a kastély elterül. Eztán megvettük a jegyeket, tettünk egy kis sétát a környéken, többek közt az Alpsee partján is. 14:40 körül felbattyogtunk a várhoz, nekem ekkorra szólt a jegyem. Ekkor derült ki, hogy nem mindenkinek: bár együtt vásároltuk a belépőket, ketten közülünk 14:40-kor, a többiek viszont csak 15:50-kor nyerhettek bebocsátást. Sebaj, legalább volt időnk az ajándékboltban nézelődni. Meg páncélos pojácának beöltözni:D

Eztán a közelben lévő Marienbrückéhez (Mária-híd) mentünk. A környék pompás volt, lenyűgöző, magával ragadó, elbűvölően szép, szavakat se lehet rá találni, mennyire csodálatosan letaglózóan gyönyörű látványban volt részünk. Huhh, (feleslegesen) hosszú mondat végére értek, hölgyeim és uraim:D

Egy szorgalmas kolléga már írt egyet s mást erről a gyönyörű kastélyról, itt elolvasgathatjátok.

Úton odafele

Megérkezve

Címeres-franciás-németes

Alpsee-s

Lovas. Mi gyalog mentünk fel.

Látjátok, nem hazudok:)

A kastély

Ööö, igen. Páncélos trubadúr-lovagok. Semmi kétség.

Marienbrücke, távolról.

Életveszélyeses. Gyalogutas. Csak nyáronosas.

Együtteses, a hídon állva.

Ha szombat, akkor városnézés. Most sem volt másképp: annyi kis szépséghibával, hogy a  csapat egyik fele Ulmba ment, mi öten egy másik verdával pedig Konstanzba :(.

Az itiner: autóval Meersburgig, aztán ott gyalog, kompon át Konstanzba, majd busszal a városközpontba. Sétafika egész nap. Átléptünk Svájcba is, hogy két utca múlva és öt perc elteltével ismét Németországban legyünk. Romain és jómagam poénja Svicerlandiában:

Balázs: Hier ist auch die Luft anders! - Itt még a levegő is más!
Romain: Ja, es riecht Geld!:D - Ja, pénzszagú!:D
[Német nyelvhelyességet nem kell nézni:)]

Aztán este vissza a kompon Meersburgba, majd speciális esti városnézés (a képek szuper csúcsminőségén meg is látszik).

Több német óváros megtekintése után megállapíthatom: ha egyet látott az ember, a többi nem nagy újdonság már. Nagyjából: Fachwerkhaus (bővebben nemsokára), az egykor a várost körülvevő falat megszakító, gyakran pompásan feldíszített tornyok, egy  régi városháza. De szép épületek, az tény. És persze képek:

Együtt, a kompon, kellemes melegben:)

Még mindig a komp. Autóbuziknak: igen, az jobbra egy Mercedes sl55 AMG.

Fachwerkhaus, bővebben hamarosan.

Városkapu, ennek éppen Schnetztor a neve.

Este, Meersburgban. A fa a ház oldalán nem festmény!

Meersburgi vár

És igen, egy igazi magyar termék a Kaufland élelmiszerboltban, Weingartenben: a debreceni kolbász, akinek jobban tetszik, annak: kóbá’sz:D.

A másik képet az egyik tanszék hirdetőjén kaptam le. Megnyugtató, hogy végre az USA is átérzi a globális felmelegedésben betöltött szerepét. A felirat jelentése:” Végre! Az USA reagál a klímaváltozásra: íme, a Hummer Cabrio!”:D

Egyik este Miguel, Romain és jómagam vezényletével készült el a vacsora, különleges, MB-módszerrel. Nem. Nem a Méhes Balázs - féle speciális konyhatechikai bravúr rövidítéséről van szó, hanem a ”Mindent Bele, amit találunk" eljárásról.

Talált tárgyak: darált hús, hagyma, tojás, kukorica, paradicsomszósz, tésztával. Szarabbul hangzik, mint amilyen az íze. És mellé még azt is megtudtam, hogy Spanyolországban, ha nem elég sós az étel, szerencsét hoz. Na ez hozhatott rendesen:p

Következő nap egy tipikus spanyol kaja,  tortilla de patatas volt a vacsora, salátával. A szép név egy torta alakú, hagymából, krumpliból, tojásból készült rántotta-szerű egyveleget  jelöl, de nagyon finom. A séf természetesen Sonia, aki váltig állította, hogy tized olyan jól sem sikerült neki, mint otthon. Nekünk ízlett, kellő mennyiségű kenőanyag  is segítségünkre volt. (ESSO EXTRA SAE 15W40 SF/CC, a precízek kedvéért:p)

Francia barátaink bőven el vannak látva autókkal (3 db), szóval mind befértünk, útra keltünk szombaton a Bodensee felé. Az autók persze nem franciák (Citroen AX, Peugeot 106, Renault 5:) Útközben rap, hip-hop, ska zene ment a kocsiban, az egyik számot a visszaúton már együttes erővel ordítottuk:D

Szóval Lindau.  Gyönyörű város, a Bodensee partján. És persze gyönyörű tisztaság, nincs tele üvegekkel, (autó?)gumival a part, de felesleges magyarázkodni, íme:

Visszafele benéztünk Friedrichshafenbe is (tudjátok, a repülőteres város), ahol a kikötőben egy magas toronyból be lehetett látni a tó nagy részét. Szép. Ennyi. Na jó. Nagggggyon szép:)

Eléggé dimbes-dombos kis vidék ez, Weingarten is tele van lépcsőkkel, emelkedőkkel.
A kollégiumból pazar a kilátás, mivel egy domb tetején van. És persze combosodni is lehet két kötélfülű szatyrot cibálva a boltból hazafelé jövet:) A félév végére olyan izmos lábam lesz, mint egy díjbirkózónak:D
Illusztrációként pedig néhány kép a belváros és a kollégium közötti szupermaratonról==>

Miguel és Sonia: a spanyol szekció:) Velük vagyok eddig a legjobb viszonyban, a spanyolomat nem ártana átismételni, de azért küzdök:D Miguel több évig élt Németországban, meg sok egyéb helyen is, szóval elég jól elvagyunk vele németül.
Sonia nem nagyon beszéli a fritzet, de érti, angolul és spanyolul mindig szót értünk.

Anja és Sylwia, a két lengyel lány, akiktől mindig tanulunk valami újat, például: tak (igen), nye (nem), Dziękuję („dzsikuje” - köszönöm) szpierdalaj ( Menj a … ntwerpenbe:D) És persze itt van Mihao is, aki a doktoriját csinálja itt Weingartenben. Olyan durván gyorsan (Attila, Sziszi:D) beszélik a nyelvüket, mint a spanyolok a sajátjukat.

Vegard, a laza norvég srác, akivel mindig lehet találni közös témát. Ő is jól beszél németül, bár ahogy látom, a szavak eléggé hasonlítanak a két nyelvben.

Ja, és nehogy kifelejtsem a francia különítményt: Ingrid, Céline (már több éve itt tanul), Romain, Edouard, Vincent, Crystelle és Charlotte. Ők is mind jó fejek. Egyik este Ingriddel megkóstoltattuk a német söröket, bár ő nem akarta. Persze meggyőztük, hogy muszáj megismerkednie a német kultúrával:)

Az órák csak a március 12-ei héten kezdődnek, a  németek többsége ezért hazahúzott, elég üres még a kollégium. Szal a program:délelőtt nyelvi kurzus a többiekkel 11-ig, délutánonként adminisztratív dolgok, bank, beiratkozás, városnézés, körhinta, nyalóka:D

Esténként mindig elmegyünk valahova, a két egyedüli és ezért legjobb hely a HoKi, és az Alibi. Ilyenkor Vasilis, a hangos görög is mindig felbukkanik, kb. 100 decibellel nő a hangnyomás, ha megérkezik:)

Szombaton, március 3-án érkeztem meg a németországi kisvárosba, Weingartenbe, hogy fél éven keresztül rontsam itt a levegőt. Az aznap esti program lényege: gyors kipakolás a kollégiumban, összeismerkedés Anikóval, a magyar lánnyal a nyolcadikról, aztán további csevej a többi Erasmus-diákkal, a közös nappaliban.