.

No, jó régen írtam már ide a blogra. Lusta vagyok, az az igaszság. Ez a müncheni történet is majd' két hetes.
Szóval: ismét autóval, öten. Sok jó ember kis Citroën AX-ben is elfér:D

Indulás regel 9kor, Vincent, a sofőr sehol. Kopogtattak nála, nem válaszol. Csengő ugyanis még nincs, most épült-épül a koli. És most egy kis népmesei betét:
"Nosza, több se kellett a markos magyar legénynek! Teljes erejéből, mindkét deli karjával dörömbölvén az ajtón, nagysokára bebocsátásra lelt. Itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, perelje be a mesemondót:)!"

Szóval nem sokkal később elindultunk. A térkép viszont kifelejtődött az autóból, de sebaj! Telefonos térképprogramom segítségével hamar meg is találtuk az autópálya kezdetét, meg se álltunk Münchenig. Na jó, egyszer, tök lényegtelen.

Az egész napi program: séta a belvárosban, amit a videón láttok, az az angol kert nevű park. Este még elmentünk az olimpiai parkba. Sajnos már bezárt, belülről nem tudtuk megnézni:(

A többi a képeknél!==>

Odafele

Belváros, virágpompa, egyebek.

Mit nézőőő? Leharapjam a fejed? Grrrrrrrrr!

Utcai művészlélek. Jól néz ki.

Ennek a templomnak a tornyába mentünk fel, ahonnan...

...ahonnan ilyen kilátás volt. És rohadt meleg, mert csak egy ablak volt nyitva, de a fejem se fért ki a lyukon. Sok gyökér öngyilkos...

És egy idő után csak lifttel lehettet továbbmenni, nem lépcsőn.

Ez egy ember, és az ujjaiból vizet spriccelt. Egy kis apróért engem is szembeköpött, jól esett a nagy melegben:)

Olimpiai stadion

Volt egy tó, annak a partján. Fotós alapszabály: evés közben nem fényképezünk. Ezért a cenzúra:)

És egy szép nagy kép a végére:) Olimpiai torony